A kétezeregy kiadó könyvei

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában

42 RON

március 21-28 között 10 százalék kedvezmény!

37,8 RON!

ISBN 963-86244-8-7, 196 oldal, 210 x 134 mm

Venezuela dzsungeleiben egy fiatal amerikai felkeresi a ma is kő körszaki körülmények között élő jekána indiánokat. Ezeknek a "vadembereknek" a szemmel látható boldog és kiegyensúlyozott élete lenyűgözi, és két és fél évet tölt el a törzsnél. Az ott töltött hónapok során egyre inkább az kezdi érdekelni, hogy mi az oka annak, hogy az indiánok annyival boldogabbak nálunk civilizált embereknél.

Az első meglepő megfigyelése, hogy a jekánák nyelvéből hiányzik a munka kifejezés, és ezzel együtt mindaz, amit mi munka alatt értünk: a muszájból, erőfeszítések árán végzett tevékenység, kevés élvezettel. Számukra minden tevékenység öröm, a megerőltető tennivalók közben vicceket mesélnek egymásnak, és jókat szórakoznak. Minden tevékenységük közben saját jól-létüket növelik. Ha a szomszédos törzsekkel üzletelnek, a jó kapcsolat megőrzése mindig fontosabb számukra, mint a jó alku.

Jean Liedloff az indiánok boldogabb életének kulcsát a csecsemőkkel és a gyermekekkel való bánásmódban találja meg. A kontinuum (folytonosság) elve az evolúció alatt kialakult emberi szükségleteket jelenti. Az indiánok a gyerekek eredeti szükségleteit követik, azokat az igényeket, amelyeket a csecsemő magával hozott. A gyermeket mindenhova magukkal viszik, ott van, ahol az élet zajlik, és folyamatosan karban, illetve hordozókendőben tartják. Az újszülöttet nem hagyják egyedül akár alszik, akár ébren van, és legfőképp akkor nem, ha sír. A folyamatosan karban tartott csecsemő azt érzi, hogy minden rendben van, hagy alapvetően jó és szívesen látott vendég a családban. A csecsemő, majd később a kisgyermek is az édesanyával - vagy édesapával, nagymamával, testvérrel - van nappal, éjjel pedig az anya mellett alszik. A rácsos ágy, a külön szoba, a járóka, a babakocsi nem létezik.

A civilizált ember inkább az eszére, mint az ösztöneire hallgat. Pedig a kisbabákkal való törődésben nincs helye az intellektusnak - állítja Liedloff. Ahogy az anyaméhben minden az elvártaknak megfelelően történt, a csecsemő a továbbiakban is számít rá, mondhatni biztos benne, hogy a történések megfelelnek elvárásainak. Ez azonban a modern világban szinte soha nem következik be.

Mi történik akkor, ha ezek a magunkkal hozott elvárások nem teljesülnek, ha az ember ösztönös igényei nem elégülnek ki? Vajon hiányzik-e ez későbbi életünkben, tovább tudunk-e lépni, képesek leszünk-e egyáltalán egy boldog, kiegyensúlyozott életre?

A könyv pszichológus szerzője megfigyelései alapján írja le a kontinuum-elvet, amelyben a boldogság nem egy elérendű cél, hanem egy természetes állapot.

 

Dr. Robert S. Mendelsohn: Gyermekorvos nélkül

46 RON

ISBN 963-86243-7-X, keménytábla, 330 oldal, 210 x 134 mm, jelzőszalag

Vajon ki ne ismerné a viccet, mi szerint a nátha, ha kezelik egy hétig tart, kezelés nélkül hét napig? A nátha ugyanis egyike azon szép számú betegségeknek, amelyeket a mai orvostudomány nem tud gyógyítani, ám néha mégis úgy tesz, mintha megkísérelné.

Ez a jelenség a felnőttkor és a gyermekkor betegségeivel kapcsolatban egyaránt tapasztalható. A gyermekkori betegségek több mint 95 százaléka magától meggyógyul és nem igényel orvosi ellátást. Következésképpen a gyermekorvosok által felírt gyógyszerek csakúgy, mint a gyermekeken végrehajtott sebészeti beavatkozások 90 százaléka szükségtelen, és számos kockázatot rejt magában.

A gyermekorvosok idejük nagy részét arra fordítják, hogy a szülőt megnyugtassák. Bár a gyermek ritkán szorul kezelésre, mégis terápiában részesítik, aminek a gyermek viseli a következményeit és a szülő az, akinek mindettől "enyhül" az állapota.

A könyv gyakorlati gyermekgyógyászati tanácsadó szülők és leendő szülők részére. A szerző több mint 30 éves gyermekorvosi tapasztalatai alapján adja közre a szükséges információkat diagnosztikáról és kezelésről, amelyek segítségével a szülők maguk is egyértelműen meg tudják állapítani, mikor van szükség orvosi beavatkozásra és mikor nincs. A könyv ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre és az embert mint egészet szemléli, akire hatással vannak már a születése előtti események, továbbá a táplálkozása és a környezete.

Dr. Robert S. Mendelsohn ismert kritikusa az orvosi szakmának. Véleménye szerint egészségünket legjobban a minket kezelő orvosok veszélyeztetik, mivel a modern orvostudomány módszerei csak ritkán működnek, és gyakran sokkal veszélyesebbek, mint azok a betegségek, amelyeket állítólag diagnosztizáltak és kezelni akarnak.

Jenni Overend: Szia Baba!

46 RON

ISBN 978-963-9904-04-0, keménytábla, 32 oldal

Mese egy boldog születésről és egy boldog szülésről. A helyszín egy család otthona - valahol Ausztráliában. De a történet ugyanúgy játszódhatna Kanadában vagy Peruban, vagy Svédországban is. Jön a bába, a nagynéni, a szomszéd ajándékot hoz. A nagyobb gyerekek segítenek a készülődésben, és ott vannak akkor is, amikor a baba kibújik.

Mindezt gyerekszemmel mondja el nekünk a legkisebb testvér őszintén, kedvesen, meghatóan. Az ausztrál szerzőpáros több nyelvre lefordított könyvében életünk legszebb pillanatai a maguk természetességében jelennek meg. Avajúdás, a születés, a fájdalom és a boldogság, a testvérek várakozása, izgalma és szeretete, a környezet segítőkészsége.

Még akkor is, ha mi másképp éltük át, nálunk másképp történt meg, a történet elmond valamit, amit elmesélhetünk a gyerekeinknek, és ami segít elmondani, átélni, megbeszélni a szülés katartikus élményét.

Megindító és bátorító olvasmány - olyan szép, mint a mesében.

 

A. S. Neill: Summerhill

-A pedagógia csendes forradalma-

46 RON

ISBN 963-86744-1-5, keménytábla, 394 oldal, 210 x 134 mm

2 kiadás

Egy kiváló pedagógus, A. S. Neill mondja el az általa alapított iskola, Summerhill történetét, valamint gondolatait gyerekekről és szüleikről, iskolákról és tanárokról, szabadságról és kényszerről. Neill forradalmi pedagógiai elvei - ellentétben a tekintélyelvű nevelési módszerekkel - a gyermeknek annyi szabadságot adnak, amennyi csak lehetséges. A szabad, önmagát szabályozó gyermek szabad akaratából tanul és cselekszik, ami boldogabb és gyermekibb életet tesz lehetővé, később pedig kiegyensúlyozottabb, neurózisoktól mentes felnőttkort.
"Ez a könyv azoknak a szemelvényeknek a gyűjteménye, amelyeket amerikai kiadóm, Harold Hart válogatott ki négy korábbi könyvemből. - A Summerhill ma gyakorlatilag ugyanolyan, mint 1921-ben volt, amikor megalapítottuk. Közös diák-tanár önkormányzat működik, a növendékek szabadon eldönthetik, hogy részt vesznek-e az órákon vagy sem, jogukban áll tanulás helyett játszani napokon, heteken, ha kell, akár éveken át, nem részesülnek semmiféle - sem vallási, sem erkölcsi, sem politikai - kioktatásban, és senki nem próbálja átalakítani a jellemüket."
"A nehéz gyerek boldogtalan. Örök harcban áll saját magával, ebből kifolyólag a világgal is ? írja Neill a könyv bevezetőjében.
A nehéz felnőtt ugyanebben a cipőben jár. Egy boldog embernek nem jut eszébe megzavarni egy gyűlést, vagy a háború mellett szónokolni, vagy négert lincselni. Egy boldog feleség nem zsörtölődik a férjével és a gyerekeivel. Egy boldog ember nem gyilkol és nem lop. Egy boldog munkáltató nem félemlíti meg az alkalmazottait.
Az összes bűntényt, az összes háborút vissza lehet vezetni a boldogtalanságra. Ez a könyv azt kísérli meg bemutatni, hogy miből is fakad a boldogtalanság és hogyan képes tönkretenni emberi életeket, illetve hogy miként lehet felnevelni a gyerekeket úgy, hogy e boldogtalanságot legalább nagy részben elkerüljék."

Hans-Ulrich Grimm: Az ételek szép új világa

39 RON

5. kiadás!

ISBN 978-963-86744-7-0, 200 oldal

Vajon mi a közös a csokoládéban, a kutyaeledelben és a szájvízben? Mi az, ami a műsajtban éppúgy benne van, mint a perecben és a fogkrémben? Egy jó adag kémia adalékanyagokkal fűszerezve: szinte nincs termék asztalainkon és tányérjainkban a modern élelmiszer-feldolgozás közreműködése nélkül.
Madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán, baktériumokból kávétejszín vagy krémsajt - az aromák segítségével minden ehetővé válik.

Szervezetünk azonban abból él, amit elfogyaszt. Az ételek az ember számára bizonyos szempontból olyanok, mint a benzin az autó számára. Senki sem merné megkockáztatni a kísérletet, hogy autójába beletöltsön valamit, aminek ugyan benzinszaga van, de valójában víz benzinaromával. Még akkor sem, ha ez természetazonos benzinaroma.

Ételeink szép új világában a címzett valahol lemaradt. Ha ételeink csak olyanok mintha, olyan az ízük, mintha, és olyan az illatuk, mintha, akkor szervezetünk is csak úgy fog működni, mintha...

Hans-Ulrich Grimm könyve már szinte legendás beszámoló napjaink élelmiszeriparának milliárdos üzletéről.

Mindegy, hogy kenyér, virsli vagy csecsemőeledel, érzékeinket manipulálják és átprogramozzák - a műételek szintjére. A botrány folyamatos, a kockázatokat senki sem ismeri.

A könyv aktualizált kiadása számos új adattal szolgál, bemutatja az ámítás szinte hihetetlen trükkjeit, és a mindinkább globálissá váló élelmiszeripar működését. Életünk egyik legfontosabb szegmenséről nyújt olyan információkat, melyeket különben csak a bennfentesek ismernek.

William Dufty: Cukor blues

39 RON

második kiadás

ISBN 976-963-86244-6-3, keménytábla, 274 oldal, 210 x 134 mm
A cukor megédesíti mindennapjainkat, szeretjük az édeset, képesek vagyunk akár 60 kg-ot is elfogyasztani belőle egy évben. Hiszen szinte mindenben van cukor, és nem is kevés: a mustárban, a ketchupban, az üdítőitalokban, de még a cigarettában is.
Nem mindig volt ez így. A cukrot az emberiség évezredeken át nem ismerte, és csak az időszámításunk utáni hatodik században sikerült a "méhek nélküli mézet" kikristályosítani úgy, hogy szállíthatóvá vált. A cukornád, az "indiai só" eredeti alapanyaga csak a trópusokon termett meg, ezért a cukorhoz évszázadokon át mindössze igen kis réteg tudott hozzájutni. Mígnem a gyarmatosítás lehetővé tette a cukornád "európai területeken" történő termesztését. Ennek persze ára volt. A cukornádültetvényeket a trópusi klímához szokott afrikai rabszolgákkal kellett megműveltetni. Noel Deer angol történész szerint: "Nem túlzás azt állítani, hogy a rabszolga-kereskedelem során húszmillió afrikai pusztult el, s kétharmaduk a cukor miatt."
A cukor terjedésével párhuzamosan megjelentek az első figyelmeztető jelek: az édes életnek ára van. A fogszuvasodás, a cukorbetegség, a rák, de a kamaszkori pattanásos arcbőr vagy koncentrálóképességünk romlása mind a cukor nehezen tetten érhető következményei. Mi több, a cukor iránt - csakúgy, mint az alkohol, a cigaretta, a kávé és a valódi kábítószerek iránt - függőség alakul ki. Ezért tudjuk olyan nehezen elfogadni, hogy bármi baj is lehet a finomított cukorral.
"A világegyetem örök rendjében a mesterségesen finomított cukornak, mint minden másnak, megvan a maga szerepe - írja Dufty. - Lehetséges, hogy a cukoripar maga a gonosz, aki kísértésbe visz minket, és egy olyan emberirtót terjeszt közöttünk, amely pusztításba dönti az édes élet falánk megszállottjait, és természetes kiválasztódásra ítéli őket: kik az alkalmasak a túlélésre, s kiket sodor el a bibliai vízözön (vagy stílszerűen: kólaözön) - ily módon tisztítva meg az emberi fajt egy eljövendő új kor számára."
A Cukor blues a cukor több évszázados történetének megdöbbentő dokumentációja. A cukor története törvényszerűen összefonódott az orvoslás történetével. Az orvostudomány azonban máig nem hajlandó elfogadni - különböző gazdasági és politikai érdekektől vezérelve -, hogy a cukor civilizációs betegségeink egyik első számú okozója.
Dufty a Cukor blues bevezetőjében leírja első találkozását az amerikai némafilmek koronázatlan királynőjével, Gloria Swansonnal. Miss Swanson, aki kortalan szépségéről és reformtáplálkozásáról egyaránt híres volt, kedvesen figyelmezteti Duftyt, amikor feketekávéját egy szem kockacukorral akarja megédesíteni: "Előttem ehet bárki akár darált üveget is, a szemem se rebben. Vegye csak el, ... egye meg a fehér cukrot, és legyen csak öngyilkos. ... ezt mindenkinek magának kell megértenie, mégpedig a saját kárán." Dufty megtanulta a saját kárán, megírta a Cukor bluest, és feleségül vette Miss Swansont, akinek hatodik férje lett. És Gloria Swanson iránti tiszteletből ezentúl hatodik William Duftynak nevezte magát.
"Amikor ma azt látom, hogy valaki megfog egy kockacukrot, megrándulok, ahogy Gloria Swanson is megrándult azon a bizonyos sajtótájékoztatón. Szeretnék az illetővel egy csendes sarokba húzódni, és elmondani, milyen könnyű legyőzni a cukor bluest.
Tekintsék most úgy, hogy egy csendes sarokba húzódtunk. Mit veszíthetnek?"

Tartalom

Személyes élményeim 11
A cukornád nyomában 28
Hogyan jutottunk idáig 49
Mindennapi cukrunkat add meg nekünk ma? 67
Kenjük a méhekre! 82
A cumisüvegtől az injekciós tűig 106
Káposztafejek és királyok 120
Hogyan tegyük bonyolulttá azt, ami egyszerű 132
Döglött kutyák és angol urak 154
Becsületbeli ügyek 179
Szakértői vélemények 204
Csoki helyett cigi? 215
Leszokás 234
Levesek, csírák és egyéb finomságok 249

Irodalom 266
Név és tárgymutató 272

 

Neil Z. Miller: Védőoltások

39 RON

ISBN 963-86243-0-2, keménytábla, 190 oldal, 210 x 134 mm

A védőoltások története több, mint 200 évre nyúlik vissza. Ez idő alatt a bevezetett védőoltások száma folyamatosan nőtt, a járványszerűen előforduló fertőző betegségek száma ugyanakkor folyamatosan csökkent. Az orvostudomány és a közvélemény ezt a visszaesést többnyire a védőoltások pozitív hatásának tulajdonítja, holott az elmúlt két évszázad alatt életkörülményeink, higiénés viszonyaink és táplálkozásunk alapvetően megváltozott.
"A betegségek megelőzését célzó védőoltás ötlete 1796-ból származik. Edward Jenner brit gyermekorvos úgy gondolta, hogy azok a fejőlányok, akik már túlestek a tehénhimlőn (egy enyhébb betegségen), nem kaphatják meg a himlőt (ami halálos betegség)."
Jenner elméletére alapozva fejlesztették ki az első himlő elleni oltásokat. Ezekkel az oltásokkal a XIX. században az iparilag fejlett országokban nagy tömegeket oltottak be úgy, hogy gyakran szinte teljes volt az átoltottság. Azonban a védőoltások hatására nem csökkent a himlős megbetegedések száma. Hatalmas járványok törtek ki, lényegesen súlyosabbak mint korábban. A beoltott személyek túlnyomó többsége megkapta a himlőt, amelyet a himlős betegeket befogadó intézmények egyértelműen dokumentáltak. Ennek hatására több ország betiltotta a himlő elleni oltást. A WHO által néhány évtizeddel ezelőtt kezdeményezett himlő elleni oltási program során hivatalosan elismerték, hogy nem a védőoltások hatására tűnt el a himlő a Földről. A megfelelő higiénés feltételek biztosítása, a betegek elkülönítése és a csatornázás akadályozta meg a betegség terjedését.

A múlt század halálos betegségei mint a tüdőbaj és a diftéria már a védőoltások bevezetése előtt komoly visszaesést mutattak. A jobb életkörülmények és a megfelelő higiénia hatására ezek a betegségek eltűnőben voltak.
A rettegett járványos gyermekbénulás-járványok okozta halálesetek száma szintén magától csökkent már a védőoltások bevezetése előtt. Ugyanakkor a tömeges oltás bevezetése után hatalmas járványok törtek ki az Egyesült Államokban, és a gyermekbénulásos megbetegedések száma nőtt az oltás bevezetése után. A poliooltóanyag köztudottan évtizedeken keresztül egy majmokban élő, rákkeltő vírussal volt szennyezve, mivel az oltóanyagot majmokon tenyésztették.

A védőoltásoknak számos mellékhatása és szövődménye lehet. A bölcsőhalál, az autizmus, a hiperaktivitás és még számos idegrendszeri megbetegedés egyértelműen a védőoltások számlájára írható csakúgy, mint az allergiás megbetegedések bizonyos százaléka is. A szövődmények előfordulási gyakorisága egyes kutatók szerint lényegesen magasabb a hivatalosan beismert eseteknél. Az Egyesült Államokban például minden négyszázadik gyermek autista. Valós adatokat azonban az oltási szövődmények és az oltások okozta halálesetek számáról rendkívül nehéz nyerni, mivel az orvosok néha közvetlenül az oltás után bekövetkezett reakciókat sem tekintik az oltás következményeinek. Ugyanakkor az oltási szövődmények jelentős része csak napokkal-hetekkel -hónapokkal illetve évekkel később jelentkezik.
A védőoltások kritikusai mindezek alapján megkérdőjelezik az oltási elmélet helyességét. Louis Pasteur a védőoltások egyik atyja élete vége felé a következőket mondta: "Csak a táptalaj számít, nem a kórokozó." Azaz a betegségek kialakulásában a megfertőzött személy állapotának, szervezete ellenálló képességének sokkal nagyobb szerepe van, mint a kórokozóknak. A járványok során soha sem betegszik meg az egész népesség, és a megbetegedettek közül sem mindenki lesz egyformán súlyosan beteg. A táplálkozás, a higiénés és egyéb viszonyok játsszák a fő szerepet a betegségek terjedésében.

A betegségek valódi, veszélytelen megelőzésének kulcsa az egészséges táplálkozás és egészséges életkörülmények, stresszmentes iskola és boldog otthoni háttér lenne. Egy egsészséges szervezet immunrendszere képes legyőzni a kórokozókat olyannyira, hogy még az oly halálos kór is mint például a tüdőbaj, mindössze nátha súlyosságú betegségként jelentkezik.
A védőoltások azonban hatalmas üzletet jelentenek a gyógyszeripar és az orvostársadalom számára egyaránt.
Miközben Nyugat-Európa számos országában a védőoltások nem kötelezőek, és a szülők számára elegendő irodalom áll rendelkezésre a téma alaposabb megismeréséhez, a dogmává merevedett védőoltástan Magyarországon semmilyen, a hivatalos állásponttól eltérő vizsgálati eredmény, publikáció, statisztikai adat megjelenését nem teszi lehetővé.

A múlt század nagy gondolkodója Mahatma Gandhi a következőket mondta az oltásokkal kapcsolatban:
"Évek óta megrögzötten oltásellenes vagyok. A legkevésbé sem kérdéses számomra, hogy az oltás tisztességtelen eljárás, amely ráadásul káros is."

A könyv az oltásokkal kapcsolatos kérdések és kételyek tisztázásának szándékával született. A szerző rendkívül világos és tárgyilagos módon írja le az oltások veszélyeit és az oltásokba vetett vakhitünk megalapozatlanságát, több mint 900, szaklapokban és hivatalos közleményekben megjelent forrást idézve.

 

Eva Kapfelsberger-Udo Pollmer: Halál a konyhában

46 RON

ISBN 963-86243-7-X, keménytábla, 388 oldal, 210 x 134 mm

"Ha egy békát forró vízzel teli edénybe teszünk, akkor az kétségbeesetten próbál kimenekülni a fazékból. Ha ellenben hideg vízbe tesszük, amelyet lassan melegítünk, akkor az állat hagyja magát halálra főzni, anélkül, hogy különösebben védekezne.
Ez a hasonlat találóan jellemzi a civilizált ember helyzetét napról napra egyre jobban szennyeződő környezetében."

Egy krimit parancsolnak? Tessék: aflatoxinok a paprikában, tisztítószer a tojásban, higany a tonhalban, rákkeltő anyagok a kolbászban, dioxin a tejben, DDT az anyatejben - a modern élelmiszer-termelés és élelmiszer-feldolgozás árnyoldalai.

Sokunk számára annyira természetessé vált a normális és egészséges táplálkozástól való igen nagyfokú eltávolodás, hogy időközben a bizonyos mértékig mesterséges termékek számítanak "élelmiszernek", és ezek fogyasztását tekintjük normálisnak, míg azokat az embereket, akik a természetes táplálkozásra törekszenek, kívülállónak bélyegezzük. Ez egyáltalán nem furcsa, hiszen a napi tapasztalat tanítja arra az embert, hogy a krumplidarabok mindig szép simán peregnek ki a gyorskonyhai készítmények dobozából, hogy a tej egy műanyag csőből folyik, nem pedig a tehén tőgyéből fejik.

A béka problémája a következő: egyszerűen nem akarja észrevenni, hogy a hőmérséklet egészen lassan emelkedik. Ezért elmulasztja azt, hogy még idejében cselekedjen.

A Halál a konyhában az élelmiszer-biztonság alapvető kérdéseivel, ezek hátterével és a lehetséges megoldásokkal foglalkozik. Számba veszi a húsban, halban, tojásban tejben és tejtermékekben, a felvágottakban, kolbászokban és egyéb húsipari termékekben előforduló szennyeződéseket és ezek egészségünkre gyakorolt hatásait. Leírja a modern állattartás és élelmiszer-feldolgozás hátulütőit, az intenzív növénytermesztés árnyoldalait, és a biogazdálkodás mibenlétét.
Tanácsokat ad a fogyasztói önvédelemre, hogyan tudjuk a legjelentősebb szennyező forrásokat elkerülni, mit kell tekintetbe vennünk vásárlásainkkor.

Eva Kapfelsperger és Udo Pollmer könyve annak idején a fo­gyasztóvédelem komoly hullámát indította el Németországban, s ha­tásaként számos pozitív változás történt. Sok hullámnak kell azon­ban még elindulnia ott is és itt is ahhoz, hogy valóban bizton­sá­gos­sá váljanak élelmiszereink.

A Der Spiegel szerint a könyv "riasztólövés" ételeink és környezetünk szennyezettségére vonatkozóan.

Aposztróf kiadó

Dr. Büki Andrea: Ölelj át!

-könyv a kötődő nevelésről-

34 RON